van ilyen

lassan fél éve ,hogy minden egyes napom vissza állt abba az unalmas kerékvágásba ami ezelőtt egy évvel volt. Nem csinálok már semmit.Furának tartom , hogy régen tényleg faltam az életet , mindent megvalósítottam,  ma meg már csoda ha elmegyek kutyát sétáltani, csak a válaszokra várok. Még mindig nem értem el azokat amiket akartam . Hiányoznak  azok a napok amikor szemrebbenés nélkül cselekedtem , nem figyeltem oda arra ,hogy megfelelek-e vagy nem ..
nem tudom már mit csináljak

véget ért

véget ért egy 5 hónapnyi álom , egy érzés mellyel egésznek éreztem magam . egy tiszta gondolat , amellyel minden reggel szembesültem , melytől mosolyogni tudtam .
már nem vagyok szomorú , hiszen azt mondják az idő mindent meggyógyít.
nehéz lesz elfelejteni azokat a dolgokat , amik olyan nagyon beírták magukat az elmémbe , ami egy beteges mániává vállt , egy rajongássá!  nehéz.  
próbáltam minden gyakorlati emléket eltüntetni , de azt a nyakláncot , megfogadtam , hogy nem veszem le SOHA!  és eddig sikerült is .

már csak az vigasztal , hogy tudom ,hogy valahol a világban vár rám valaki . aki esetleg felér majd vele , aki mellet ugyan ezeket tudom megélni .
de ez a folytonos várakozás kikészít.... 

kérdéses

Egyszer a magasba emeltél , majd a mélybe taszítottál. Mikor veled vagyok sosem tudom , mit érzek. Szívemből írom ezt , de nem  tudom van-e értelme, hiszen te sosem azt mondod amire valóban gondolsz. Egyszer azt mondod szeretsz , máskor feleslegesnek érzem magam melletted. Mintha üvegszilánkokon lépkednék. Tudni szeretném az igazságot , de félek megkérdezni. Hát mond ,hogy szeretsz , vagy azt hogy nem kellek ! De kérlek ne a csend beszéljen! Csak mondd , hogy engem akarsz , vagy azt hogy eldobsz. De légyszíves ne a csend beszéljen !
Néha közel engedsz magadhoz , ha velem vagy valahol , később aztán amikor azt az üres tekintetet bámultam , aki rám sem néz , nagyon rosszul éreztem magam. Úgy érzem , mikor veled vagyok mintha kockát dobnék , nem tudom mikor mit mondasz . Ezért inkább mond azt ,hogy szeretsz , vagy most mond ki , hogy elhagysz. De légyszíves ne maradj csöndben ! Ez a csönd kikészít , úgy érzem megfújt. Mintha egy lottó sorsoláson lennék , amikor reménykedek ,hogy most hátha egyszer nyerek. De ha tudod a sorsom , akkor most mond és ne halogasd tovább ! Essünk túl ezen minél gyorsabban.

nem tudom gondolkoztál már valaha azon, hogy mi lett volna, ha nem találkozunk.  bántad már meg valaha, hogy a dolgok így történtek? Azokat amiket átéltünk a két hónap alatt amikor nem kellet azon görcsölnöm ,hogy mikor lesz egymásra időnk?   kívántad már valaha, hogy bárcsak ne ismertél volna meg , vagy örültél annak ,hogy megismertél? ? nem azzal van a baj, hogy igent tudnál ezekre válaszolni. Hanem azzal, hogy nem tudnál pontos választ adni , csak olyat amit már halottam. 

Amit csinálok teljesen őszintén a lelkemből a szívemből jön. Nincsen bennem a vágy a felháborításra. Nem használok álcákat, hazugságokat. Úgy vélem éppen elég érdekesen látok ahoz, hogy érzelmeket váltsak ki belőled vagy másokból.Nem műanyag (annak tűnhet, de nem az). Az életemről, rólam, a látásvilágomról,világomról szól. Betekintést engedek ezáltal a lelkembe, az álmomba, hatásaimba és szívembe. Bátor vagyok! Tisztában vagyok önmagammal és ezt megmerem mutatni másoknak is. Egyre jobban ismerem azt a lényt aki születésem  óta a testemben él. A bátor ember nem fél megmutatni saját magát. Ezáltal felületet ad a támadásra, az itélkezésre a bántásra. Sebezhetővé válik! És akkor felmerül a kérdés , hogy miért teszem? A válasz nagyon, nagyon egyszerű. Szeretetre és elismerésre vágyom. Pontosan úgy, ahogy te is.

darlin

Emlékszem rá , amikor vagy ezerszer sírtam hozzád. Mindent elmondtam neked , de soha nem jutott akkor eszembe hogy lesz egyszer egy idő , amikor elbúcsúzunk . De nem vesztem el úgy érzem , nem vagyok reménytelen , nem felejtettem el. Ezektől az érzésektől nem tudok többé reszketni , ezek az érzések kirohantak  az ajtómon , és nem jönnek vissza. Ezeket az érzéseket nem tudom megragadni többé , ez az üresség el van bújva az alsó fiókomba . Nehéz lenne  ezeket  színlelni , és nem megyek vissza újra.
Emlékszem amikor sokáig együtt voltunk , most újra egyedül vagyok ? Hol kezdjem el  ?
Sírtam egy kicsit , számomra meghaltál kicsit . Kérlek mondd , hogy nincs többé lemondás.
De nem vesztem el , nincs többé lemondás , nem felejtettem el. Ez akkor volt , most ennek vége . Nincs többé az ami régen volt . Kezd minden a helyére állni . Nem tudok többé színlelni .

Őszintén mondhatom , gondolok rád , amióta csak felkeltem. Mindig a fényképedet nézem , ezek az emlékek visszajönnek az életembe. De nem érdekel... Emlékszem ,hogyan csókolóztunk , még mindig érzem . Arra amikor táncoltál velem  , bár nem szólt a zene. Emlékszem ezekre a dolgokra, emlékszem egészen addig míg sírni nem kezdek. De az egyetlen dolgok , amit felejteni szeretnék , az egyetlen amit felejteni akarok , ez  a búcsúzás . Amikor felébredtem reggel , olyan számokat játszottak a tv-be amik akkor mentek miközben veled voltam. a könnyeimen keresztül énekeltem....  Ilyenkor írni akartam , de aztán nem tettem , mert tudom ,hogy csak az időmet vesztegetném. De nem érdekel...
 .Arra amikor táncoltál velem , bár nem szólt a zene.
Emlékszek addig , míg sírni nem kezdek. De az egyetlen dolog amit felejteni akarok az a búcsúzás.
Aztán hirtelen rám írtál. Hezitáltam , és végül megnéztem.
Leginkább azt vártam ,hogy azt mond: Emlékszem ,hogyan csókolóztunk , még mindig érzem. Arra amikor táncoltál velem , bár nem szólt a zene. Emlékszem ezekre a dolgokra , beszélgettünk addig míg sírni nem kezdtél. Azt mondtad , amit legjobban megbántál , azaz egyetlen dolog , amit szeretnél , ha elfelejtenénk , az a búcsúzás. 

a négyszeresét kaptam vissza!

emlékszem , amikor elmentem Német országba két hétre . Szar érzés volt itt hagynom , mert már akkor is fontos volt számomra . Haza értem augusztus 8-án csütörtökön , reggel fél hétkor. És délután már 5-kor találkoztunk is . Úgy éreztem nem bírnám ki azt a napot. Péntekig nem bírtam volna várni!
és most mivan? nyolc hete semmi. A négyszeresét kaptam vissza annak , amit nem bírtam ki .
Nem tudom milyen büntetés ez , vagy ez előre így kellet lennie , de én ebbe úgy bele fáradtam ,hogy az hihetetlen. Utálom , azt hogy minden este sírva fekszem , le ahogy azt tegnap este is tettem.
Olyanokat mondtam ki , amiket azelőtt soha nem mertem volna. Nem akarok vele többet  találkozni , nem akarom megcsókolni . nem akarok belenézni azokba a gyönyörű zöld szemeibe. félek attól ,hogy újra belé szeretek . nem! soha többé nem akarom megölelni , nem akarok még rá nézni se. nem akarok még egyszer fejre esni. Eddig magamat hibáztattam azért , hogy nem találkozunk , de rájöttem hogy annak már 5 hete.

 - Mindenkiben van valami szép , valakiben az ha elfelejted! -.