már nem vagyok szomorú , hiszen azt mondják az idő mindent meggyógyít.
nehéz lesz elfelejteni azokat a dolgokat , amik olyan nagyon beírták magukat az elmémbe , ami egy beteges mániává vállt , egy rajongássá! nehéz.
próbáltam minden gyakorlati emléket eltüntetni , de azt a nyakláncot , megfogadtam , hogy nem veszem le SOHA! és eddig sikerült is .
már csak az vigasztal , hogy tudom ,hogy valahol a világban vár rám valaki . aki esetleg felér majd vele , aki mellet ugyan ezeket tudom megélni .
de ez a folytonos várakozás
