kérdéses

Egyszer a magasba emeltél , majd a mélybe taszítottál. Mikor veled vagyok sosem tudom , mit érzek. Szívemből írom ezt , de nem  tudom van-e értelme, hiszen te sosem azt mondod amire valóban gondolsz. Egyszer azt mondod szeretsz , máskor feleslegesnek érzem magam melletted. Mintha üvegszilánkokon lépkednék. Tudni szeretném az igazságot , de félek megkérdezni. Hát mond ,hogy szeretsz , vagy azt hogy nem kellek ! De kérlek ne a csend beszéljen! Csak mondd , hogy engem akarsz , vagy azt hogy eldobsz. De légyszíves ne a csend beszéljen !
Néha közel engedsz magadhoz , ha velem vagy valahol , később aztán amikor azt az üres tekintetet bámultam , aki rám sem néz , nagyon rosszul éreztem magam. Úgy érzem , mikor veled vagyok mintha kockát dobnék , nem tudom mikor mit mondasz . Ezért inkább mond azt ,hogy szeretsz , vagy most mond ki , hogy elhagysz. De légyszíves ne maradj csöndben ! Ez a csönd kikészít , úgy érzem megfújt. Mintha egy lottó sorsoláson lennék , amikor reménykedek ,hogy most hátha egyszer nyerek. De ha tudod a sorsom , akkor most mond és ne halogasd tovább ! Essünk túl ezen minél gyorsabban.

nem tudom gondolkoztál már valaha azon, hogy mi lett volna, ha nem találkozunk.  bántad már meg valaha, hogy a dolgok így történtek? Azokat amiket átéltünk a két hónap alatt amikor nem kellet azon görcsölnöm ,hogy mikor lesz egymásra időnk?   kívántad már valaha, hogy bárcsak ne ismertél volna meg , vagy örültél annak ,hogy megismertél? ? nem azzal van a baj, hogy igent tudnál ezekre válaszolni. Hanem azzal, hogy nem tudnál pontos választ adni , csak olyat amit már halottam.