emlékszem arra a júliusi napra amikor nagy nehezen rávettem magam , hogy bejelöljem Lacit. Semmi különös okom nem volt rá , de mégis nagyon szerettem volna ! neki akkor volt barátnője. De gondoltam , hogy ha már Zsoltival jóba vagyok , és mivel neki ő a tesója akkor már jelöljem be őt is. Végül is sikerült ...
aztán amikor megláttam , hogy irt egy levelet , azt hittem , hogy egy percre a mennybe vagyok.
elkezdtünk beszélgetni...
én anno azt se hittem volna , hogy szóba nemhogy találkozni akar velem. két nap után , olyan közel kerültem már hozzá, hogy úgy érzetem , hogy már több éve ismerem őt. Egyszerűen láttam benne egy olyan valakit akit eddig kerestem. minden feltételemnek megfelelt. olyan érzésem volt mintha az égiek küldték volna nekem ....
Amikor hazaértem augusztus 8.-án Németországból (csütörtökön) aznap találkoztam vele. És akkor megtörtént az a dolog amit sosem hittem volna. Emlékszem amikor véletlenül Titkosba a szájára adtam puszit. De őt nem lepte meg nagyon. Utána megcsókolt...
azután már úgy voltunk egymással , hogy nem úgy viselkedtünk mint a barátok..
és egészen ez ment addig míg össze nem vesztünk. eddig ha nem vesztünk össze 4-5-szőr akkor egyszer se. De én nem akarok vele veszekedni !!! Azokat a napokat szeretném visszakapni amikor lenn voltunk tónál ketten , amikor ifiben megsiratott, és amikor itt voltunk fönn nálunk csak mi ketten.....
Ezeket sírnám vissza !
